2010, február 27-én anya, apa, a nagyi és én elmentünk a gyülekezetbe, hogy Istennek hálát adjunk értem és imádkozzunk, hogy továbbra is áldjon meg, vigyázzon rám,... mert én még nem tudok magamra vigyázni.
Imádkoztunk, dicsőítő énekeket énekeltünk, igahírdetéseket hallottunk és együtt örültünk! Jó volt együtt lenni.
Örülök, hogy nagyi is még itt lehet velem, mert olyan belső információim vannak, hogy állítólag ő nem is él itt velünk, hanem valahol nagyon messze :) de most itt van még, és ennek örülök!
Az alábbiakban néhány képpel szeretnélek tájékoztatni az eseményről.


